Oktatás PEMF Terápia

Pulzáló elektromágneses mező [PEMF] terápia a csontritkulás (osteoporosis) kezelésében

Utolsó frissítés: 24 július 2019

  • Közösségi megosztás

A csontritkulás egy szisztémás csontokat érintő betegség, melyet a csonttömeg csökkenése és magának a csontváz felépítésének károsodása jellemez.

A betegség definíciója főként anatómiai kórtani kritériumokon alapszik, melyek a csontváznak bizonyos sérülékenységi tulajdonságokat tulajdonítanak, például, hogy hajlamos-e az a törésekre kisebb trauma következtében.

A csonttörékenység, a jelenlegi fényérzékenységi módszereknek köszönhetően, diagnosztizálható még tünetek hiányában is, és ezért törések nélkül is.

Mivel ez egy olyan állapot, mely megnöveli a törések kockázatát, viszont nem szükséges a betegség definíciójához, a csontritkulás teljesen tünetmentes maradhat hosszú időn át, bizonyos esetekben akár egy életen át.

Növekvő szociális jelenség

A Csontritkulás – magyarázza Roberto Pessariello radiológiai professzor, a római Spienza Egyetem Radiológiai Tudományok Tanszékének feje – egy olyan jelenség, mely az idősödő népességhez kapcsolható. Ezért gyanítható, hogy a törésekkel rendelkező csontritkulásos betegek száma növekedni fog az elkövetkezendő években.

Mivel a korosodás – teszi hozzá Prof. Giovanni Luisetto a Páduai Egyetem Orvos- és Sebészettudományi Tanszék, Endokrinológiai Egységének professzora – az egyik legfőbb oka a csontsűrűség csökkenésének, a legmagasabb idős népességi számmal rendelkező országokat sújtja leginkább a betegség szociális hatása.

A csontritkulást követő legtipikusabb törések a combcsont, a csigolyák és a csukló törése.

A visszafejlődő csontritkulás, mely tipikus az időseknél, a nőknek legalább 40%-át érinti a menopauza után, a 90 éven felüli korosztálynak pedig már 90%-át.

Mivel a csontriktulás egy olyan betegség, mely a teljes csontvázat érinti, az alacsony csontsűrűség diagnosztizálása bármely területen törés kockázatának előjele. Másszóval, mikor a csonttömeg túl alacsony, hogy elbírja a minimális mechanikai nyomást, nyilvánvalóvá válik a csontváz megnövekedett törékenysége.

A csontváz ásványtartalma sűrűségének alacsony szintje közvetlenül összekapcsolható a csigolyál, illteve gerinc, a csukló és a csípő törési kockázatával, és a legnagyobb kockázati tényező ezen területek töréses sérülésében.

A korai menopauza szintén gyakran összekapcsolható a megnövekedett törési kockázattal. Ugyanakkor ez – magyarázza Prof. Lusierro – nem azért van, mert gyorsabb a csontvesztés, hanem azért, mert a nőknek huzamosabb ideig van alacsonybab csonttömege.

Végül, traumatikus törés elszenvedése után még a menopauza előtt, a traumatikus törés kockázata megnövekszik a menopauza után.

Hatással van az életminőségre

A csontritkulással a csontszegmensek egyre törékenyebbek lesznek, és eltörhetnek a legkisebb behatástól is. Másszóval az életminőséget súlyosan befolyásolja a betegség egy vagy több csontszegmens törése következtében, ahogy azok támasztó funkciója csökken.

Főként időseknél a csontritkulás alattomos, mert gyakran hosszú ideig lappang. Mikor előjönnek a tünetek, azok főleg csontfájdalomból, a gerincoszlop deformálódásával (mely többé-kevésbé magasságvesztéssel hozható összefüggésbe), és, súlyos esetekben, törésekből áll.

A gerincfájdalom gyakran összekeverhető artrózissal, vagyis ízületi betegséggel, mivel ez is főként az időseket érinti. Ugyanakkor, a csigolyatörések főként az idősek életminőségére van káros hatással. Ezek a törések a bordák lehelyezkedésének módosulásához vezetnek, melyek a teljes mellkassal együtt előre hajolnak és alacsonyabbra kerülnek. Ez a helyzet súlyos fájdalommal járhat.

Továbbá, a mellkas előre görbülésének egyéb következményei is vannak, befolyásolja a belső szervek működését, különösen a légzőrendszert. mivel a diafragma mozgása részben gátolva lesz.

A csigolyatörés által leggyakrabban érintett területek az alsó hát és a hátközép csigolyái.

Hozzá kell tenni, hogy még a kyphotikus tartás is, az idősekre jellemző bizonytalan járással és csökkent egyensúlyérzékkel kombinálva, veszélyes eleséseket eredményezhet, melyek a végtagok, a vállak, a könyökök töréséhez, vagy még súlyosabb esetben combnyaktöréshez (csípő) vezethetnek. Utóbbi a legsúlyosabb kockázat az idős emberek számára, mivel ez a sérülés mindenképp sebészeti beavatkozást igényel.

Noha a kórházban töltött idő aránylag rövid, a rehabilitációs fázis rendkívül hosszú, még akkor is, ha az általában sikeres még az idősebb páciensek esetében is, akik az esetek többségében visszanyerik önálló mozgásképességüket.

Ugyanakkor, vannak súlyosabb esetek is, mikor az idős ember nem képes teljesen visszanyerni már teljes mozgóképességét, és járást segítő eszközökre szorul.

Végül, kiugró esetben a páciensnek tolószékre lehet szüksége a mozgáshoz, és folyamatos segítségre szorul otthon, vagy ápolóintézetbe, esetleg szociális intézetbe kell vonulnia.

Csontritkulás és PEMF terápia

A PEMF terápia kifejezetten a keményszövetek és az elhúzódó csontforradás kezelésére szolgál, mint például csontritkulás vagy törések, stb. esetében.

Ez egy olyan terápiás forma, mely pulzáló alacsony frekvenciájú és magas intenzitású mágneses mezőket, azaz pulzáló elektromágneses mezőket (Pulsed ElectroMagnetic Field – PEMF) használ.

Az általában 100 Gausst nem meghaladó intenzitás és a csökkentett frekvenciák (100 Hz-nél nem nagyobb) alkotják ma a PEMF terápia alapját, mely egy hagyományos, nem invazív módszer, és, ahogy az már feljebb is le van írva, főként a törések utáni regenerációs folyamat stimulálására, és a csontritkulás által elindított csökkenő csontsűrűség folyamatának lelassítására szolgál.

A PEMF terápia alkalmazható célzott módon, vagyis a test bizonyos részeire koncentrálva, vagy átfogó módon, az egész testet alávetve a pulzáló mágneses mezők jótékony hatásának.

Az első módszer lokalizált problémák esetén alkalmazandó, vagyis olyan területeken, melyeket trauma, túlterhelés vagy degeneráció ért, illetve törések gyógyulási folyamatának stimulációja esetén. Különösen a gerincet érintő problémák esetében több olyan eszköz is van, mely alátámasztja a gerincoszlopot és segíti az adott csontszakasz megszilárdulását.

Az átfogó PEMF terápia viszont a teljes anyagcsere egyensúlyba hozásának stimulálására szolgál, és képes lelassítani a csontritkulás okozta csontokban lévő ásványi anyag vesztés folyamatát.

A PEMF terápia, az általa generált pulzáló mágneses mezőkön keresztül, kapcsolatba lép a sejtszerkezetekkel, elősegítve az egyensúly fiziológiai állapotának helyreállását.

A sejtmembránokon hat, segítve a membrán két oldala közötti ioncserét. Ez a megfelelő transzmembrán potenciál helyreállításához vezet, mely szükséges a sejten belüli tápanyagellátás biztosításához.

Továbbá, az idegsejtek esetében a membránpotenciál gyorsabb helyreállása képes a fájdalomküszöb megnövelésére, s így fájdalomcsillapító hatással bír.

Ugyanazon behatás egy sejten belüli membránszinten az optimális ATP (a test minden sejtszerkezetét energiával ellátó molekula) termelés helyreállását eredményezi.

A test szervei és szerkezetei esetében ezek a hatások fájdalomcsillapítást, gyulladáscsökkentést és az ödémák felszívódásának stimulációját jelentik.

Továbbá, a pulzáló mágneses mezők stimulálják a kalciumionok csontszövetbe való áramlását is, mely képes előidézni a csonttömeg megszilárdulását és elősegíteni a törések gyógyulási folyamatát.

„Teljes test” terápia

Ahogy azt már korábban is említettük, a csontritkulás egy szisztémás betegség, azaz a test teljes vázszerkezetére kihat.

Ennek eredményeként olyan kezelést igényel, mely lehetővé teszi a betegség által befolyásolt minden terület egyszerre való kezelését a páciens hosszú és kényelmetlen terápiás alkalmaknak való alávetése nélkül, ahol számos applikátort kellene viselniük egyszerre.

A „teljes test” kezeléseknél bizonyos applikátorok, mint például a fényképen látható applikátor, használata ajánlott.

A terápia egy olyan matrac használatával történik, mely különböző szolenoidokkal rendelkezik belül, és képes mágneses mezőt sugározni rendkívül nagy területen.

Ennek egyik legnagyobb előnye, hogy lehetővé teszi a az éjszakai alvás alatt történő terápiát, mivel ez a matrac kellően kényelmes az alváshoz és a hosszabb ideig történő fekvéshez.

A matrac szintén alkalmas nap közben történő kezelésre mozgásképtelen páciensek esetében, vagy különösen aktív emberek kezelésére (pl. háziasszonyok, szakmabeliek, egyéni vállalkozók, stb.), akik nehezen szakítanak időt arra, hogy hosszú terápiás alkalmakat iktassanak be a napjaikba, és ezért inkább az éjszakai kezelést részesítik előnyben.

A PEMF terápiát alkalmazó kezelés 90-120 napot igényel, és napi legalább 4-8 órás kezeléseket, melyeket számos kisebb kezelésre lehet bontani, illetve éjszaka is lehet végezni. Az intenzitás 50 és 100 Gauss között állítható be. A kezelést 2 alkalommal is el lehet végezni évente.

  • Közösségi megosztás