Elektrostimuláció Oktatás

Elektro-stimuláció – Elektromos impulzus tulajdonságai

Utolsó frissítés: 4 augusztus 2019

  • Közösségi megosztás

Az elektromos impulzus az elektronok áramlása (azaz elektromos áram), melyet potenciálkülönbség generál (normál esetben a negatív töltés felől a pozitív töltés felé) szilárd, folyékony és gáz halmazállapotú anyagok között.

A stimulációs impulzus intenzitása, időtartama és frekvenciája beállítható.

Egy elektro-stimulációs program az előbb említett paraméterek szerint beállított és egy adott időintervallum alatt (általában egy pár perc) átadott pulzusok sorozatából áll.

Az impulzusok intenzitása rendkívül alacsony, és minden impulzus időtartama rendkívül rövid (néhány tized milliomod másodperc!). Ugyanakkor az izmokra gyakorolt hatás elképesztő: az apró impulzusok éppúgy húzzák össze az izmokat, mint egy edzőtermi gép, ráadásul mindezt a lehető legbiztonságosabb módon.

Az impulzus áramerőssége (melyet Watt-ban mérnek) a feszültségtől (Volt) és az áramintenzitástól (I) függ.

Az áramerősség értékét a feszültség áramintenzitással való beszorzásával kapjuk meg.

Áramerősség = Feszültség x Intenzitás

vagyis

P[W]=V[V] x I[A]

Ugyanazon áramerősség mellett az intenzitás és a feszültség (szaknyelven az “amperszám” és “potenciál”) beállításával változtathatja az elektromos jelzés amplitúdóját és intenzitását.

Az elektromos impulzus frekvenciája viszont azt jelzi, hogy az impulzus hányszor ismétlődik meg egy másodperc alatt, és ennek mértékegysége a Hertz (Hz). 1 Hz 1 impulzust jelent másodpercenként, 50 Hz pedig 50 impulzust másodpercenként.

Az emberi test az agy által generált és az idegösvényeken átfutó elektromos impulzusoknak köszönhetően működik. Ezek az agy által generált impulzusok a központi idegrendszeren és a neuronok keresztül adják a jelzéseket, melyek az izmok önkéntes és önkéntelen mozgásait indítják be.

Éppúgy, mint egy egy akkumulátorban, az emberi testben is egy kémiai reakció (melyet az étel, az oxigén és a hőmérséklet kombinációja hoz létre) generálja az impulzus létrehozásához szükséges potenciál-különbséget.

Egy elektro-stimulátor használatával ezen paraméterek segítségével a testen kívülről is beindíthatja az izmok mozgását, agyi vezérlés nélkül.

Az elektro-stimulátor elősegíti a test izmainak összehúzását és folyamatos ellazulását, mely ezt a módszert kifejezetten alkalmassá teszi a sportedzésekre és a sportrehabilitációra.

Elektromos impulzusok kezelése elektro-stimulátoron keresztül

A következő paraméterek beállításával dönthet, hogy főként a gyors, lassú, avagy mindkét típusú izomrostot szeretné megdolgozni. Szintén választhat a következők közül:

  • Lazító vagy stimuláló hatás
  • Erő, állóképesség vagy sebesség fejlesztése
  • Vaszkularizáció vagy mikrokeringés javítása

Impulzus-frekvencia

Az Impulzus- frekvencia az egyik legfontosabb paraméter, mivel lehetővé teszi az edzett izomrostok közötti választást.

A frekvencia jelzi azt, hogy az adott izom másodpercenként hány alkalommal van stimulálva.

A lassú izomrostok alacsonyabb frekvenciák segítségével stimulálhatók, míg a gyors izomrostok magasabb frekvenciákkal.

Noha nem ez az egyetlen paraméter, melyet figyelembe kell venni, jelentős kapcsolat van az impulzus frekvenciája és a stimulálni kívánt izomrost típus között:

  • Az izomzati állóképesség javításához 15 és 40 Hz közötti frekvencia-tartományban érdemes mozogni.
  • 40 és 70 Hz között mindkét rosttípus stimulálva less (lassú és gyors).
  • 70 és 120 Hz közötti gyors frekvenciákkal a gyors izomrostok lesznek intenzíven stimulálva.

A stimuláns intenzitásának és frekvenciájának növelésével megközelíthető a tetanikus összehúzódás vagy a gyors stimuláció, mely nem lazítja az izmokat, de több rostnál hoz létre rendkívül erős összehúzódást.

Impulzus ideje (vagy “szélessége”)

Ez jelzi minden egyes stimuláns idejét.

Az impulzusidő mikroszekundumokban mérhető.

Weiss törvénye alapján, mely összeköti az imulzus nagyságát az alkalmazott intenzitással és időtartammal, lett kifejlesztve a “chronaxie” fogalma (a görög chronos, vagyis idő, és axia, avagy érték szavakból). Ez a minimális időtartam, mely ahhoz szükséges, hogy a stimuláns a reobázis kétszeresével egyenlő áramintenzitáson kontrakciót hozzon létre.

A reobázis az az áramintenzitás, mely az izom gerjedési küszöbének eléréséhez szükséges.

Nem minden ideg és nem minden izom rendelkezik azonos chronaxie értékkel.

Ez azt jelenti, hogy minden izomnak egy bizonyos impulzus “szélességre” van szüksége ahhoz, hogy összehúzódjon, és minél több impulzus haladja meg az izom chronaxie értékét, annál nagyobb less az összehúzódás erőssége.

Ezek a paraméterek a legtöbb professzionális elektro-stimulátorban már be vannak állítva, és néhány személyes és otthoni használatra alkalmat készülékben is.

Impulzus-intenzitás, vagy amplitúdó

Az impulzus nagyságát Amperben mérik, mely az elektromos áram intenzitásának alapvető mértékegysége.

A rostok összehúzódását okozó elektromos neuromuszkuláris áramot milliamperben mérik.

Elektro-stimulátor használatakor rendkívül fontos ismerni az általa generált érzeteket a küszöbökhöz képest:

  • Az érzékelési küszöb, mikor elkezdi érzékelni az áramot.
  • A motor küszöb, mikor elkezdi érezni az első kontrakciókat.
  • A fájdalomküszöb, mikor fájdalmat kezd érezni.

Elektro-stimulátor használata közben kiemelten fontos, hogy elkerülje a fájdalomérzetet.

Az edzést úgy kell programozni, hogy megmaradjon a motor- és fájdalomküszöbök között, úgy, hogy az utóbbit soha ne érje el.

A motor küszöbön való edzés során viszonylag kevés rost vesz részt az edzésben. Az impulzus nagyságának megnövelése a frekvencia megfelelő alkalmazásával több rostot von be a munkába, és intenzívebb fiziológiai reakciókat eredményez.

Az összehúzódás és a pihenés közötti kapcsolat

Hány másodperci érdemes az izmot összehúzódott állapotban tartani?

Mennyi időnek kell eltelnie a következő összehúzódás előtt?

Az izom a stimuláns által generált összehúzódott állapotának időtartamát másodpercekben mérjük.

A pihenési idő, annak definíciója szerint, az egyik kontrakció és a következő kontrakció közötti időintervallum.

A pihemási idő az edzés céljától függ. Amennyiben az állóképességen szeretne dolgozni például, a pihenési idő hosszabb less, mint akkor, ha anaerob edzést szeretne.

A magasabb intenzitások, magasabb frekvenciák és rövidebb pihenési fázisok magasabb szintű izommunkát eredményeznek, mely megköveteli, hogy a test gyorsabban adaptálódjon. Az alacsonyabb frekvenciák, például 2 és 8 Hz között, ehelyett lazító hatást hoznak létre, mely segíti a regenerációt.

  • Közösségi megosztás